Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Hangos,sikoltozó lelkének hangját mi nem hallottuk meg. Mi csak arra vártunk,hogy felébredjen,mégis aludt tovább... Utolsó lélegzetei mik gyorsan elillantak,és utána már csak az örökké valóság és a Felsőbb Hatalom jutott számára. Mikor elment nem csak a család,de még az égbolt is sírt,vele együtt a tűző napsugár. Az ilyen seb sosem gyógyul be teljesen,sőt,az ilyen seb gyógyíthatatlan,fájó,hiányt ébresztő gyötrelem. Már sosem kaphatjuk vissza azt a személyt ki már elment, és aki még él annak egy örök fájdalom marad.

Édesanyukám!
Nagyon hiányzol már!
Gyere hozzánk vissza,szeress újra minket,
Ahogy eddig tetted!
Megtettél mindent értünk,s mi is érted
Apuci nagyon szeret téged!
Én is nagyon szeretlek,
De mi tőlünk csak ennyi tellett!
Várunk haza,
Várunk sírva zokogva.
Csak egyszer ébredj fel,
És mondaszt újra: "Szeretlek Titeket!
Ne adjátok fel! Így kellett történnie
Így kellett az életemnek végződnie!"(2007.08)

Sokan kérdezgetik,hogy miért csak apát emlegetem,mért nem anyát is? Ilyenkor könnybe lábad a szemem mert fáj,hogy már soha többet nem láthatom viszont anyát. Kedvem lenne ilyenkor kifutni a világból. De erős vagyok,nehezen is,de elmondom nekik,hogy mért csak apát emlegetem: mert csak ő maradt nekem.

(...) Amiket neked mondanék el,nem tudom elmondani és ez fáj,ezért sírok utánad,így mesélek neked....

Drága Édes Anyukám
1 éve nem láttalak már
Mikor lépsz be újra az ajtón?
Elmentél egy gyors mentű hajón.
Mindig,minduntalan kérdezem:
Miért kellett ily hamar elveszítened az életed?
Szívünket megfájdítottad,hogy búcsút sem vettél tőlünk.
Képzeletben,álmunkban két karunkkal ölelünk.
Szeretünk és mindig is fogunk!
Reméljük álmunkban újra veled találkozunk!(2008.07.05)

Mikor még pici baba voltam,te figyelted szuszogásom,szerettél,féltő karjaiddal megóvtál,te etettél-itattál,pelenkáztattál. Köszönöm mindezt NEKED,hogy mindezt megtetted,s nem dobtál el magadtól. Hálás vagyok Istennek,hogy egy ilyen szerető édesanyát adott nekem,és a későbbiekben egy igazán jó barátot!

Régen eltudtam mindenkinek mondani,hogy nekem van egy szerető édesanyám. Ez sajnos már a múlté és már csak a képekről láthatlak újra. Fáj az,hogy régen láttalak,de te mindegyik képen mosolyogsz rám,mintha nem fájna semmid. Nekünk adtad a fájdalmaid. ITT HAGYTÁL MINKET...

Két éve, milyen hosszú idő,
Csak rohan,lohol előre a jövő.
A múlt emlékszik, a szív megszakad,
A lelkem hangja elcsuklik és hallgatag.
Ma,ma van a leggyászosabb nap
A szemem sír,a szám sem derül mosolygásra.
A szívem egyik része Ő érte,miatta dobog tovább,
Te vagy az kit elvesztettem drága Édesanyám. (2009.07.05)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

olahgabor@hdsnet.hu

(Oláh Gábor, 2013.04.02 18:57)

Régen eltudtam mindenkinek mondani,hogy nekem van egy szerető édesanyám. Ez sajnos már a múlté és már csak a képekről láthatlak újra. Fáj az,hogy régen láttalak,de te mindegyik képen mosolyogsz rám,mintha nem fájna semmid. Nekünk adtad a fájdalmaid. ITT HAGYTÁL MINKET...

 

 

Elérhetőség

Katona Nikolett

nikoca94@freemail.hu


Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 200941
Hónap: 1282
Nap: 51