Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


-Nem,tényleg nincs semmi bajom.
-Aha,persze kislány...látom a szemedben a könnycseppeket!
-Áhh,az csak azért van,mert nagyon fúj a szél...
-Igen fúj...az elmúlt szerelem szele...

-Te hogy éled meg a szerelmet?
-Ez hosszú.
-Nekem van időm.
-Tudod van az az érzés ami a legjobb az életben az a bizsergető, könnykicsordulós, hideg kirázós érzés. Nekem ez a szerelem.
-Akkor te voltál már szerelmes?
-Igen!
-Mondd! Milyen ha elmúlik? Ha eltűnik belőlünk ez az érzés...
-Az életben a legrosszabb dolog. De ilyen a szerelem néha feldob. Néha leejt. De csak akkor érzed milyen rossz igazán ha már leejtett minimum egyszer. Legszívesebben belehalnál. Nem érted az egészet,minek emelt az égig ha utána eltipor a földbe?
-Akkor te most szerelmes vagy?
-Nem én már nem tudok szerelmes lenni. Túl sokszor tiport el.

-Micimackó, ígérd meg,hogy nem fogsz elfelejteni. Akkor se,ha már 100 éves leszek.
Micimackó gondolkodott egy darabig.
-Én akkor milyen öreg leszek?
-Kilencvenkilenc.

-Szeretlek...
-Mi? Mi? Mit mondtál?
-Áhh semmit,nem fontos...
-De nahh mondjad már! Mit mondtál?
-Csak elköszöntem...
-Igen? Én azt értettem szeretlek...De lehet rosszul hallottam! Süket vagyok!
-Azt kellett hallanod...

Mit keresel?
-Egy életen át tartó pillanatot...

Remény,mit remélsz?
-Semmit,soha többé!
Miért?
-Valami megváltozott!
Élet,mi vagy?
-Csak gyötrelem vagyok!
Lélek,mit érzel?
-Így kell tönkre menni!
Hogy élsz?
-Nem várva semmi jót,szerencsét.
Mégis mi éltet?
-Csak egy gondolat.
Mire gondolsz?
-Hogy várom a halált.
Jó lesz?
-Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.
Miért kényszerít?
-Mert tudom,ki vagyok.
Ki vagy?
-Az,aki megadta magát.
Kinek?
-A fájó,örök szerelemnek.

-Szóval,vége a bálnak,mi?
-Igen,de otthagytam az üvegcipőmet és egy névjegykártyát,hátha túl hülye a hercegem...

-Örökké a barátod leszek...
-Csak a barátom?
-Ennyit tudok nyújtani.

Malacka Micimackó mögött lépkedett.
-No mi az Malacka?
-Semmi.
Malacka megfogta Micimackó mancsát.
-Csak nem akarlak elveszíteni.

-Gondoltál már arra,hogy lehet csak álmodjuk az életet?
-Kizárt,hogy ennyi fájdalmat álmodna az ember...

-Most vagy a legszebb...
-Miért?
-Mert a karjaim között vagy...

-Egy kis gondolkodási időt kérek.
-Amíg..?
-Amíg eldöntöm,hogy a szerelem megéri-e a szenvedést.

-Van egy jó hírem! Szerelmes vagyok!
-Ó,hát ez tényleg jó hír! Nekem is van egy hírem,bár már rég el akartam mondani. Szeretlek! Kis kölyök korunk óta. De valahogy sosem tudtam elmondani. Nem volt jó az alkalom.
A lány ledermedve figyelte gyerekkori barátjának minden szavát.
-ŐŐ...nem is tudom,hogy mondjam el. De azt hiszem van egy rossz hírem is... Szerelmes vagyok,az igaz..csak...nem beléd...

-Oké,legyen ahogy akarod. Elmegyek,de előbb én kérnék valamit. Látod ott azt az ajtót?
-Igen,látom...mivan vele?
-Én azon az ajtón most kimegyek,majd becsukom magam után. Pár lépés után hátra nézek és csak annyit kérek,ne lássalak mögöttem...

-Idióta vagy!
-Igen..., valakinek idióta..., valakinek a nagy Ő..., de neked csak annyit mondok ágyő!

Névsorolvasásnál:
-Érzelmek?
-Hiányzik.
-Fájdalom?
-Jelen.
-Bánat?
-Most Ő a hetes.
-Remény?
-Meghalt.

Két alma beszélget,az egyik sejpít:
-Bírs?
-Sőt, Sejetlek.

-Mit szeretnél legjobban ezen a világon?
-Hogy ne tünj el belőle...

-Hogy köszönsz el valakitől,aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?
-Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam.

-És volt szíved végig nézni, ahogy kisétálok az életedből?
-Volt szíved elmenni? Mit kellett volna tennem?
-Mondjuk azt mondani,hogy maradjak...
-És akkor maradtál volna?
-Hát...
-Szerintem sem...

-Micimackó! Mi van,ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap,amikor elkell válnunk?
-Ha együtt válhatunk el,akkor semmi kifogásom ellene.
-Na igen-igen,úgy könnyű. De...ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
-Jajj...de nem lehetsz máshol,hiszen nélküled teljesen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon,amikor épp nem vagyok elég erős,vagy elég bátor?
-Hát tulajdonképpen...
-És kitől kérnék tanácsot,amikor nem tudnám,hogy merre tovább?
-Micimackó,mi van, ha mégis?
-Mégsem,az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő,amikor nem leszünk együtt,akkor nagyon fontos,hogy megjegyezz valamit!
-Mi az a fontos megjegyezni való?
-Hogy bátrabb vagy,mint hiszed, erősebb vagy,mint sejted, és okosabb,mint véled. De a legfontosabb az,hogy ha elkell válnunk,én akkor is mindig veled leszek...veled leszek.

-Egy álmom soha nem válik valóra.
-Mi az? Megvegyem?
-Őt soha nem tudod megvenni nekem.

-Te szereted a magányt?
-Nem,azt hiszem a magány szeret engem.

-Ismersz?
-Igen,a hónapok alatt megismertelek.
-Tévedsz. Te is csak azt az egy lányt látod a sok közül akit Neked mutatok magamból.
-Ezt hogy érted?
-Majd meg fogod érteni. Ha nem most majd valamikor,de megfogod.

-Szeretsz?
-Nem tudom.
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol,nem bírom,ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre,még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek,mert félek. Megijedek tőled,pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig,akárhova...Csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy ézrem,nem jó,ha itt vagy,vagy nézel,mert elvársz dolgokat. Lehet,hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad,ha mással látlak,de nem szólok egy szót sem. Csak elsétálok...Néha utálom,ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni Rád úgy igazán. Pedig lehet,olyat tettél,amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha Rád gondolok sírok,néha nevetek,néha ordítok,aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű,de nem...ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem...

Hogy vagy?
-Egyedül.
Miért vagy?
-Véletlenül.
Hova mész?
-Csak előre.
Kivel mész?
-Nélküle.
Miért sírsz?
-Mert fáj...legbelül.
Maradsz még?
-Mennem kell.Egyedül.

-Remélem örülsz...Most aztán végleg elveszítetted azt a kislányt...
-Apus,ne most,éppen valami nagyon szépet álmondtam..
-Igen?...és kiről?

-Nem akartál senki barátnője lenni és most feleség vagy.
-Engem is meglepett.
-Azt hiszem sosem fogom megérteni. Sajnos nekem ez logikátlan.
-Megtörtént.
-Igen,de épp ezt nem értem. Mi történt meg?
-Egyszerűen egy reggel felébredtem és tudtam.
-Mit tudtál?
-Amiben veled sosem voltam biztos.

-Miért kell mindig abban a pillanatban elmenned,amikor legjobban szeretném,hogy maradj?
-Mert akkor szeretnél leginkább megtartani valamit,amikor legbiztosabb vagy benne,hogy elveszíted.

-Kérem vissza azt,ami nem a tied már!
-Nemtudom mire gondolsz...
-De. A szívemre...

-Én elhiszem,hogy nagyon szép,nagyon jó és hogy nagyon szerelmes vagy. Lehet,hogy ő is... de ne felejtsd el,hogy kell élni nélküle.
-De szeret? És te is ezt mondtad!
-Az lehet...de tudod; egyszer mindennek vége...így a szerelemnek is...
-Lehet,hogy szerelmünk elmúlik...de akkor is ott marad a szeretet...ez pedig sosem múlik el...

-Nem is kiváncsi az állapotára?
-Tudom milyen állapotban vagyok - válaszolta Veronika. - Nem számít,amit a testemen lát,hanem ami a lelkemben történik.

-Már te is csak játszol. Látod? Én megmondtam...
-Te férre érted az egészet! A szíve nem játék és főleg nem más szívével fogok játszani! Értsd meg!
-Ha ez így van...miért mondtad azt,hogy vége?
-Mert a kulcsom nem illet a szíved zárjába...ezt nem én akartam így! Ez előre meg volt írva!
-De a sors átírható!
-Igen,át lehet írni,de a zár alakját nem lehet megváltoztatni.

-Ugye még kifog sütni a nap? Még találkozunk? Igaz? Nem fog elmülni soha... mond hogy nem fog.
-Nem mondhatom. Egyszer mindennek vége lesz. Nekem is,neked is. El fog jönni az az idő,mikor nem foglak többet hazakísérni.

-Te vagy AZ a fiú!
-Te meg AZ a lány!

-Hívd fel!
-Nem fogom,most neki kell utánam jönnie!
-Akkor elveszíted!
-Nem,ha ő nem keres,akkor mindketten elveszítjük egymást.

-Nem akarlak elveszíteni!
-Én meg nem akarok elveszítődni mellőled!

-Nézze csak!
-Mit?
-Hozzám jönne feleségül?
-Rendben!
-Figyelmeztetnem kell,hogy én lenézem a nőket!
-Én pedig undorodom a férfiaktól!
-Remek,azt hiszem nagyon boldogok leszünk!

-És neked hogy-hogy nincs senkid?
-Miért neked hogy-hogy van?

-Emlékszel,amikor gyerekkorunkban kézen fogva kergettük a szappanbuborékokat?
-Homályosak az emlékeim.
-Szép délután volt,átmentem hozzád...mert te voltál a kedves szomszédfiú,aki mindig megfogta a kezem és adtál sütit akkor is,ha én nem kértem. Vittem a buborékfújót és együtt üldöztük őket. Megfogtad a kezem és megpusziltál.
-Hm...tényleg. A szomszéd kislány,aki sosem hisztizett hakoszos lett a szoknyája és akkor is megette a sütimet,ha nem volt finom. Kár volt felnőni...
-Fogd meg a kezem,hozd a fújót és boldogan kergethetjük a buborékokat...
-Még puszit is kapok?
-Persze,hisz lelkünk mélyén még ugyanazok a szomszédgyerekek vagyunk,akik szeretik egymást,gyermeki szeretettel...
-Gyermeki szeretettel?
-Vagy éppen felnőtti szerelemmel.

-Jó az izompólód,már csak egy valami hiányzik!
-Micsoda?
-Az izom,barátom!

-Mit akarsz a jövőtől?
-Elfutsz,ha azt mondom téged?
-Utánam futsz,ha azt mondom igen?

-Emberként vagy nyilvántartva?
-Nem...húsos fagyi vagyok. (Ötödik elem)

Az anya beszélget a tinédzser lányával:
-Én sosem feküdtem le más férfival,csak az apáddal! Ugyanezt te is eltudod majd mondani a lányodnak?
-Igen anyu,csak ezt a rezzenéstelen arcot kell még gyakorolnom.

Volt egy lány és egy fiú.
A fiú egy nap azt mondta a lánynak:
-Most elmegyek...de ne félj visszatérek hozzád.
A lány várta és várta.Egy esős napon valaki kopogott az ajtaján. Kinyitotta. A fiú anyja volt.Csak annyit mondott:
-Elment.
Majd hátat fordított és tovább lépet.A lány egy idő után egy másik fiúval összeházasodott és született egy fiú gyermekük.
Mikor a lány a halálos ágyán feküdt a fia odament hozzá és azt mondta:
-Látod visszajöttem hozzád.De már túl késő.

-Nyolc betű. Mondd ki,és a tiéd vagyok.
-Sz...Sz...
-Köszönöm. Ennyit akartam hallani...

-Ne fordíts hátat nekem!
-Tőled tanultam...

-Felejtenem kell.
-Engem?
-Nem. Minket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

wanda1995@citromail.hu

(walexis, 2012.04.20 22:54)

ezek nagyon jók . vannak benne olyanok is amin majdnem elsírtam magam :( mert olyan szomorú h a lányt már csak a magány veszi körül , már nem tud szeretni, nehezen felejt ,
:( és már késő ahoz h helyre hozzák a hibályukat .

Dunapataj

(Szanaa , 2011.08.10 14:35)

Ezek nagyon jók :)

Re:london

(ági, 2011.12.30 14:07)

ja azok XD