Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről,hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed,az első réteg a félelem,a múlt és jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni,akkor láthatod a második réteget,a gyengédséget,a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod,a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,a negyedikben a harag villámait,az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását,és a hetedikben azt a szeretetet,ami teljesen a Tied. Minden igazi Nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél,ha a fátylat,a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd,a teljesen ruhátlan lénye,az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

 

Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se! Hallgass! S a csöndben üzend azt a néma zenét. Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall,mert még nincs hozzá füle: fütyülj neki! Mindenkinek van egy titkos füttyjele. Ha meghallja,talán megdobban a szíve.

 

Inkább legyen az életem örömteli,néha csalódással,mint elejétől a végig boldogtalan de csalódások nélkül.

 

Elengedni valakit nem azt jelenti,hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted,fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól,s ha igazi a szereteted,ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is,akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti,hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti,hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti,hogy hagyom őt szabadon repülni,szállni a maga útján - abban a biztos reményben,hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt,mindig hiányzik. És fáj.

 

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség,ha valamit,valakit elveszítünk,mielőtt igazán ráébrednénk,mennyit jelentett nekünk.

 

Csak egy pókháló szál tart életben. Elég egy semmiség,egy enyhe fuvallat, a dolgok arasznyi mozdulása,és az amiért az ember imént még az életét áldozta volna,egyszerre csak tartalmatlan butaságnak tűnik.

 

Az embernek a társa: hiányzik. Nem csak akkor,ha a halállal elvesztette,de akkor is,ha még sohasem találkozott vele. Soha,egész életében!...A társtalan ember hozzá szokott ugyan,hogy egyedül van,hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt,mint eszkimó a sarki hideget-de a lélek mégis tudja,hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj,ha elveszítjük,hanem akkor is,ha nem találjük meg!

 

 

Megsemmisülés nincs,csak örökös átváltozás.

 

 

Időnként meghal bennünk valaki,és valaki más megszületik. Ami elmúlt,annak múltá kell válnia,s ha nem akar,akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az iudő nem teszi azzá-segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs.

 

 

Aki szeret,nem csak boldogságot,de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk és nem szeretünk valakivel lenni,számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk,akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne,ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot,melyről elvarázsolt lelkünk tudja,hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy,és én a tiéd". Időtlen állapot.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Elérhetőség

Katona Nikolett

nikoca94@freemail.hu


Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 200941
Hónap: 1282
Nap: 52