Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


-Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott
egy felhőfoszlányban amely gyorsan tovább szaladt.
-Hallod? Azt kérdeztem milyen színű a szomorúság!?
-Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
-Az álmoknak is van színe?
-Az álmoknak? Azok alkonyszínüek.
-Milyen színű az öröm?
-Fényes, kis barátom.
-És a magány?
-A magány az ibolya színét viseli.
-Mennyire szépek ezek a színek. Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt hogy kipihenje magát.
-És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet.
-Pont olyan mint az Isten szeme - válaszolta a fa.
-Na és a szerelem?
-A szerelem színe a telihold.
-Vagy úgy.
A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult.
És könnyezett...

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Elérhetőség

Katona Nikolett

nikoca94@freemail.hu


Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 203557
Hónap: 1524
Nap: 51