Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Hogy én mit gondolok? Hát inkább ne fitogtasd.
Fáj-e? Elmondhatatlanul.
Szeretlek-e? Már nem tudom.
Hogy lehet ez? Mert annyit szenvedek miattad nap mint nap,hogy kezd elmúlni a szeretet és gyűlölet jön helyette.

Nem tudtam helyes-e vagy sem ahogy döntök...a döntés,hogy elszakadjak tőle...de megtettem. Megtettem azzal a reménnyel,hogy így jobb lesz. Jobb lesz neki. Olyat talál, aki megérdemli...aki megbecsüli úgy,ahogyan nekem kellett volna.

Ő bizonyosan hideg arccal ült a gépe előtt. Én pedig... Én pedig egy halott voltam. Egy könnyező halott. Egy nyomorult, könnyező halott, akitől elvették a legutolsó mentsvárát. Elmentem, szépen csendben és egész éjjel virrasztottam. Soha többé nem akarom őt látni. A hangját sem akarom hallani. Nem haragszom rá, csak... Nem kérek belőle többet. Egyszerűen nem. Kinyitottam a szemem... Mostmár még többet látok. Olyan sivár az egész. Sehol egy kis szín, a nevetés hangját csak messziről hallom. De jobb ez így, Gemina. Mert ha színeket nem is, de az emberek lelkét már tisztán látom.
Nem olyan szép, mint a mesékben.

Elegem van abból hogy órákot töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább.

(...)Egyszer voltam,és talán még lehettem is volna...

Kép

Nekem Ő mindig. Neki Én soha..

Ha mindenki elhagyott, és senki sem szeret már,
gyere el hozzám és én szépen füledbe súgom: NEKEM SEM KELLESZ MÁR!

Nem akarok erre gondolni, nem akarok erről beszélni, nem hiszem el,hogy így ér véget...

Legszívesebben kikaparnám a szemedet,de tudod megérdemled,hogy mindennap a tükörbe keljen nézned...

Egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz...

Kép

Behunytam a szemem, megbíztam benned. Lehunytam és te otthagytál engem...

Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is,amikor kétségbeesve próbálunk továbblépni?
Mert mindannyian tudjuk jól,hogy megeshet: túl hamar engedjük el.

Fájó dolog a felejtés,
Fájó dolog a várakozás,
de talán a legjobban az tud fájni,amikor nemtudod melyik a helyes út..

Bárcsak visszatudnék menni az időben arra a napra,mikor először találkoztunk...hogy aztán elsétálhassak.

(...)Dobban és dobban a szívem érted,keserű könnyek közt követel téged!

Kép

A romokból felkapott pár tegnapot,boldoggá tett és elhagyott...

Hiába vársz,senki nem akar harcolni érted.

Vége van. A függöny legördült. Komisz darab volt,megbukott. Hogy te jobban játszottál,mint én?... ...Neked jobb szerep jutott...

Egy bűnöm van,az,hogy vártam Rád...

...Ha most is úgy szeretsz engedj el,
ma már,nem köt ide csak a múlt...

Kép

Azt hiszem eltévedtem. Ő nem az én hercegem,és ez nem az én mesém...

Ezer darabra törted a szívem,és azt mondod,csak mert 'jobbat érdemlek'?

Elhagyták egyszer,és én így felejtettelek el,
visszanyúltál értem,de sajnos már nem értél el.

Azt hittem nem tud szeretni senkit...Tévedtem... Engem nem tudott szeretni!

Tegnap este elaludtam egy tündérmesében... és ma felébredtem egy rémálomban...

Kép

Ő éreztette velem először,milyen ha hiányzik valaki...

El kell engedni azt ami nem a tiéd. (C.O.D.)

Lehet,hogy szeretsz,most azt mondod soha el nem feledsz,aztán jön egy lány, és én leszek aki egyszer volt neked talán...

Megőrülsz érte,de tudod nem lehet tiéd. A távolság ami elválaszt vagy ő él egy másik emberért.

Ki kellett volna nyitnod a szíemed és meglátni,hogy bolondultam érted.

Kép

Szerettelek...s te becsaptál,
Szeretsz...most én jövök!

A döntés,hogy elszakadunk attól,akit szeretünk,fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az,akiben megbíztunk,helyettünk dönt.

Nekem az emlékek fájnak,
te meg a jövőn siránkozol?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Elérhetőség

Katona Nikolett

nikoca94@freemail.hu


Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 203557
Hónap: 1524
Nap: 51