Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Folyamatosan eltöprengek ,hogy van-e értelme. Csak gondolkodok,mást nem teszek,de az a baj mindig oda jutok,hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni,mint most. Most nem akarlak,nem csak azért,mert nem érdemled meg,hanem mert belepusztulok,hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire,nem látok benne semmit,nem érzem,hogy megkéne szereznem,hogy kell. De ha Rád nézek,akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira,de annyira megkéne,hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak,megőrülök érted. Még ha megcsalsz is megbocsájtom,mert olyan hülye vagyok,hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék...mert mindenhogy szeretlek,bármit teszel,bármit mondasz, mindenképp oda vagyok érted.

Kép

...mert akiket tényleg egymásnak szánt Kupidó,azt miért tudja néha szétválasztani a halandó?

Kép

 

 

 

Egy szó,amelyre mindig vágytam,
Egy táj,melyet megcsodáltam.
Egy mosoly,mely örökre elvarázsolt,
Egy fény,mely a szemedben táncolt.
A hang,mely oly tisztán csengett,
A kéz,mely megérintett.
Egy mozdulat,mely csak nekem szólt,
Az ölelés,mely csak enyém volt.
Régi nyár emléke kínoz engem.
Az idő árja messzire sodort,
Volt egy szerelem,de csak játék volt.
Maradt a vágy,mely már hiába éget,
A remény is elszállt, semmivé lett.
Nem égett tűz a szép szó mögött,
Volt egyszer egy álom,mely össze törött..

Kép

 

 

Miket mondtál,abban csak egy dolog zavart,hogy mik elhagyták ajkad,csupán üres,hazug szavak voltak.

Kép

Esténként még érted könnyezem,
Nem hiszem,hogy ez már szerelem.
Csak egy szó kis vágy mi bennem él,
S ezért kívánom,hogy velem legyél.
De tudom, kívánságom sosem teljesül,
Szívem az emlékek elől menekül.

Kép

 

 

Mert ki azt mondja: "már nem szeretlek", az vagy sosem szeretett...vagy hazudik.

Kép

És a legszebb szerelmi vallomás az, hogy itt várom...itt hagyott és én itt fogom várni...

Kép 

Könyörgöm,csak hagyj a karjaidban meghalni.

Kép 

 Már csak egy emlék,mi belőled maradt,
Csak egy fénykép a kispárnám alatt.(...)
Csak egy csók,egy fájó pillanat,
Már csak egy emlék,mi belőled maradt.

Kép 

 

 

Mindig is szerettelek és mindig is szeretni foglak.

Kép 

Az egész világ körülöttem azt bizonyítja,hogy létezett,és én elvesztettem őt.

Kép 

 

 

Miért hitted azt,hogy jó lesz helyettem bárki más?

Kép 

Kérlek segíts megérteni,hogy miért?!

Kép 

Nem akarok Rád gondolni,ezért kérlek,ne keress többé,ne játsz velem,ne mosolyogj rám,ne mondd,hogy szeretsz. Nem akarok mást,csak ezárni a szívem egy kis zugába  és elfelejteni, hogy valaha is léteztél...

Kép

Te sem lehetsz mással...az nem az igazi értsd meg...

Kép

 Fáj,de azt akarom,hogy mégse múljon el.

Kép

Elfeledni? Nem tudom, de nem is akarom.

Kép 

Összedőlt minden...az álmaim,a vágyaim...és az életem...

Kép 

 

Akármikor látlak,nem érzek fájdalmat a fejemben,a szívemben viszont igen...

Kép

Te vagy a múlt...

Kép 

...ma még együtt vagyunk, egyetlen nap ami örökké az enyém marad.

Kép

Az a legrosszabb,hogy sosem foghatom a kezedet többé...

Kép 

Itt vagyok nélküled,de te még mindig velem vagy az álmaimban...

Kép

Akit elengedtünk, az valószínűleg soha nem jön vissza,különben el se ment volna...

Kép

Többé nincs "MI". Ami maradt az TE és ÉN. Külön - külön...

Kép

Magadhoz szorítasz valamit,amit már régen elvesztettél...

Kép 

Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk.

Kép 

Egy sóhaj és indulok,hogy újból kezdjem...

Kép 

 A hideg ráz és jeges érzés fut végig testemen
mikor arra gondolok: menni engedtem.

Kép

 

 

Ha majd egyszer eszedbe jut,hogy Engem szerettél,
Fájni fog,hogy büszkeségből más szívet kerestél.
Nem vígasztal soha-soha másnak csókja,
Mindig a füledbe cseng majd egy szomorú nóta.
Lesz idő,hogy egy nőtába keresed a múltad,
Keresel egy barna lányt,akitől tanultad.
Visszasírsz a közös múltból, legalább egy órát,
S mint egy imát,suttogod ezt a régi nótát.

Kép

 

 

Ahogy a napok rövidülnek,
Talán rájössz majd,hogy valaki szeret.
Valaki,aki csak érted él,
És meghal egy neki címzett szavadért.

Kép 

 

 

Te voltál már úgy,hogy azt hitted,hogy belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szeretted tiszta,mély szerelemmel,hittél neki,bíztál benne,a nap minden órájában rá gondoltál,felnéztél rá,ölelő két karja között megnyugvást találtál, lested a gondolatát,remegve vártad a telefonját,éjszaka átbuszoztad a várost,hogy vele lehess,mindent megtettél érte,mégis vége lett...és nem tudod miért...Azt hitted az aranyfonal,amivel összekötött benneteket a sors sosem szakad el...tévedtél...és vársz egy jelre...telnek a napok,hetek,hónapok,évek...és Te vársz...

Kép

Szerettem én valaha Őt? Vagy csak imádom a fájdalmat,a rendkívüli fájdalmat,és azt hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen? (Szex és New York)

Kép

Néha csak azért kell egyedül lennünk,hogy hiányozzon számunkra valaki,és ismét szerelmesek lehessünk belé.

Kép

Amikor először találkoztam vele,tudtam,hogy nehéz lesz elfelejteni.

Kép 

Anyukám mindig azt mondta: hidd el én foglak életem végéig a legjobban szeretni. Nem hittem el,addig míg nem találkoztam veled.

Kép 

A baj,nem ott kezdődik,hogy megcsaltál,hanem ott,hogy valószínű,hogy meg is akartad tenni.

Kép 

Te voltál minden amire vágytam,mi összetartozunk,összeillünk,de elrontottuk...

Kép 

..amióta ismerem,azóta nekem Ő a legfontosabb...az elején a legfontosabb barát,majd a legfontosabb ember a világon,most pedig a fájó,de legfontosabb emlék..

Kép

Hideg van. Egy padon ülök a hatalmas nyárfák alatt. Ez egy különös éjszaka...pont egy éve történt,hogy elsétált,örökre....

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (...) Gyere,játszuk el,hogy megtalálsz majd még egyszer...

Kép

 

Édes,nincs semmi baj,nem törted össze a szívem...azzal a pár szóval csupán az életem romboltad szét...

Kép

Az a különbség köztünk,hogy Neked összetörik a szíved és mégis tovább lépsz,én nekem csak összetörik a szívem...

Kép

Ismertél milyen vagyok,hallottál nevetni,utoljára láttál engem igazán szeretni.

Kép

Talán legszívesebben elmondanám. Elmondanám,hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék,nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól,mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek,hogy megint elrontom.

Kép

Sokáig vártalak,mert úgy kellettél,
de mikor mással láttalak rájöttem: örökre elmentél...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Elérhetőség

Katona Nikolett

nikoca94@freemail.hu


Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 200941
Hónap: 1282
Nap: 52