Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyszer régen nagyon nyomta valami a szívem, és persze ez látszott is rajtam. Ültem a padon,és előrerévedtem. Nem értettem,hogy miért ez,miért így történik. Egyszer egy idős bácsi odaült mellém,teljesen észrevétlenül, majd így szólt hozzám:
-Mi nyomja lelked?
-Semmi ami nem megoldható... - válaszoltam.
-Én ezt máshogy látom... - mondta az öreg.
-Honnan tudja,hogy egyáltalán van bajom? Nem emlékszem,hogy mondtam volna .
-Gyermekem...nézz rám! - mondta az öreg,és feléfordultam. Ráncos, de mégis sima bőre volt,és a szeme úgy csillogott,mint valami drágakő. - Látod ezt? - mondta,és közben feltűrte az ingujját. - Látod ezt a sok nevet a kezemre tetoválva? Én is azt hittem,hogy ők az igaziak. De nem így lett. A tetoválás is olyan,mint a szív. A nevek itt is kis idő után elhomályosodnak,de soha nem tűnnek el. És ha rá nézek a kezemre,látom azt a sok nevet, és eszembejut minden jó...de sajnos minden rossz érzés is,ami velem...és velük történt. A szívben is ez zajlik. Meglátsz az utcán valakit,aki hasonlít Rá, talán teljesen ugyan olyan, mint ő...vagy egy illat,amit akkor éreztél amikor veled volt. Egy ismerős pillanat ami már mással történik,de veletek is ugyanaz történt. Benned él. És...tudom mi bánt...azt hiszed elfelejt. De nem fog...SOHA!

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Elérhetőség

Katona Nikolett

nikoca94@freemail.hu


Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 200941
Hónap: 1286
Nap: 53