Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden,ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek,a bogarak,a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá válik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből,és bele hajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom,sem szenvedés,sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem,és sírtam. Hideg téli nap volt,és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon,azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz,aztán megint egy másikhoz,míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minnél messzebbre a könnyeim,hogy kedvesem soha ne tudja meg,hogy sírtam miatta. Folyjanak minnél messzebbre a könnyeim,hogy elfeledhessem a Piedra folyót,a kolostort,a templomot a Pireneusokban, a ködöt,az egész utat,amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait,hegyeit és mezőit. Álmaimat,amelyek az enyémek voltak és amelyekről mégsem tudtam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Elérhetőség

Katona Nikolett

nikoca94@freemail.hu


Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 203557
Hónap: 1524
Nap: 51